Élményeket adunk.

„Szerelmem a színház és a szeretőm a televízió” – interjú Balázs Andival

1 514

Magyar színművésznő, komika. Többszörös Karinthy Színház közönségdíjas. Egy igazi tünemény, ha van ilyen, akkor biztosan angyalvér folyik az ereiben! Színházi és televíziós munkája mellett, igazi segítő. Tanár, állatmentő, maszkvarró, fiatalok útját egyengető, magánéletében pedig szerető társ, igaz barát! De a színpad nélkül levegőt sem kap! Ízig-vérig NŐ, akinek a lelkének tüze mellett nagyon kellemes felmelegedni!

Mindig színésznő szerettél volna lenni?

Valahogy belekeveredtem ez az igazság. Nem volt ez egy ilyen nagy terv de nagyon hamar kiderült, hogy a számok az ellenségeim, a betűk pedig a barátaim és hogy közelebb áll hozzám a humán tárgyak sokasága, mint pedig a reál tárgyaké. Bizony ez egy picit menekülés is volt, a matematika, kémia, fizika és egyéb ilyen tantárgyak elől, mert olvasni és a verseket is mindig is nagyon szerettem és nagyon hamar kezdtem el a színdarabokat is olvasni.

Többszörös Karinthy Színház közönségdíjas színésznője, valamint egy egész ország kedvence is vagy. Hogy kezeled a feléd áradó szeretetet?

Nagyon boldog vagyok, nekem a legnagyobb elismerés a közönségtől jön. Én sokkal jobban szeretem ezt a fajta díjazást, mint bármi mást. Mert azok, akik aznap este eljönnek és megnéznek engem, vagy többször látnak valamiben és küldenek rám például egy szavazatot, az azt jelenti, hogy ők ott voltak, láttak és tetszett, amit én csináltam. A szívemhez mindig a legközelebb álló dolog az a közönség volt. Az alkotás és a színház is természetesen minden egyes zeg-zugával, de ami igazán szívderítő és igazán örömöt szerez nekem, az a közönségnek a szeretete. Az, hogy felém árad ilyen mértékű szeretet, arra csak annyit tudok mondani, hogy: „Köszönöm, köszönöm, köszönöm!”

Ki az, akivel nagyon szeretnél együtt játszani, de eddig nem volt rá lehetőséged?

Sokszor felteszik nekem azt a kérdést, hogy mi a szerepálmom. Nekem nem szerep álmaim, hanem ember álmaim vannak, akikkel szeretnék együtt játszani és nagyon örülök, hogy ez a kérdés erre vonatkozik. Nem szeretnék elkiabálni semmit, biztos, hogy van a tarsolyomban legalább 10 olyan név, akikkel nagyon boldogan dolgoznék együtt. Ezek az emberek nem feltétlenül színészek, hanem rendezők, koreográfusok, díszlettervezők, jelmeztervezők. Tehát a színház berkein belül érdekelt emberek. Nagyon hálás vagyok, amikor összejön egy-egy ilyen álom és beteljesül! Ilyen volt nekem például: Schubert Éva, Pásztor Erzsi, Sztankay István, Balikó Tamás, Bajor Imi, Lorán Lenke, Csala Zsuzsi – tényleg sorolhatom a neveket, akikkel volt szerencsém együtt játszani és tanulni tőlük! Ezekért a lehetőségekért én nagyon hálás vagyok!

A pandémiás helyzet, MOTTO – Művészek az Otthoni Oktatásért mozgalomban vettél részt és több mint 1000 szájmaszkot is megvarrtál kórházaknak, idős otthonoknak. Most is folytatod ezeket a tevékenységeket?

A pandémiás időszak első felében valóban támogattam az otthontanulást és maszkokat is varrtam. Nem szeretném abbahagyni, sőt ugyan olyan lelkesedéssel csinálom. A mai napig érkezik hozzám olyan kérés, hogy például 100-150 maszkot varrjak meg. Természetesen ma már könnyebb, mert most nem hirtelen jött az embereknek ez a változás, mint az elején. Valóban kevesebb már az a mennyiség, amit meg kell varrnom, de így is érkeznek olyan kérések, hogy idősek otthonának varrjak, vagy például mosható maszkokra van szüksége egy-egy egészségügyi intézménynek. Én ezeket mind karitatív alapon csinálom, nem fogadok el érte pénzt, hanem örülök, ha segíteni tudok vele.

A motto.suli.hu pedig abszolút az én világom és nagyon élvezem a gyerekeknek való versmondást és prózamondást, mivel ezek örökre ott maradnak, hosszú távon szerintem nagy segítségek. Én is előszeretettel használom ezt a felületet és szívesen hallgatok meg kollégáktól meséket, verseket, mert ezt az embernek jól esik olyan emberektől hallani, akiktől nagyon élvezetes meghallgatni ezeket az anyagokat.

Milyen érzés, hogy hosszabb ideig nem léphetsz színpadra és nem találkozhatsz a közönséggel?

Eleinte nagyon nehezen éltem meg minden pillanatot a színház nélkül és volt bennem egy hatalmas pánik, hogy mi fog most történni. Hogy hogy fogok tovább a szerelmem nélkül élni? Mert én ezt többször megfogalmaztam már, hogy a „szerelmem a színház és a szeretőm a televízió” – úgy hogy picit aggódtam, hogy mi lesz velem és hogy fogom lelkileg túltenni magam raja. De valahogy, ahogy el kellett mindenkinek fogadni ezt a helyzetet, ami kialakult, én is elfogadtam. Megpróbáltam valahogy úgy átrendezni az életemet és úgy felvértezni magam, hogy akármeddig is tart ez a helyzet, kitartsak. Azért, hogy utána tiszta erővel tudjam belevetni magam a színház világába. Egy kicsit olyan érzés, mint amikor az embernek elveszik a legkedvesebb dolgát. A színház nélkül én nem is kapok nagyon levegőt, úgyhogy nagyon hiányzik már.

Mióta játszol a Veres1 Színház színpadon?

A Veres1 Színház színpadára 2019 januárjába léptem először, méghozzá a Csoportterápiában. Én nagyon szeretem ezt a darabot, úgyhogy megtisztelő volt, hogy felkértek rá. Trixi szerepét játszom azóta is töretlen sikerrel. A Veres1 Színházban egyébként pont a Csoportterápia az egy egység alatt legtöbbet játszott előadás, mert annyira szeretik. Fantasztikus játszó partnereim vannak benne: Pál Tamás, Nagy Balázs, Csonka András, Zorgel Enikő, Csáki Edina, Molnár Gyöngyi, Krjanik-Balogh Gábor és Dósa Matyi. Én nagyon szerencsés vagyok, hogy velük játszhatok, mert egy fantasztikus csapat állt össze Tasnádi Csaba rendezésében. Ezek után, szinte azonnal, a Csoportterápia sikerén felbuzdulva fel is kértek a második bemutatómra és az pedig az Örkény István: Tóték, ami nekem nagyon közel áll a szívemhez! Ha lehet szerepálomról beszélni, akkor a Mariska megformálása abszolút egy ilyen szerep számomra. Ezek után pedig elkezdtük próbálni az Acél Magnóliákat, amit az ismert okokból éppen csak hogy bemutattunk de most nem játsszuk. Szóval a Veres1 Színházban csodálatos, igazán minőségi előadásokat tartanak és tényleg az ember a belvárosból 25 perc alatt oda tud érni. Nyáron pedig az ő szervezésükben valósul meg a Mézesvölgyi Nyár szabadtéri fesztivál. Én nagyon örülök, hogy ennek a csapatnak is a részese vagyok.

Az elmúlt 18 évben több mint hetven bemutatód volt, melyik volt eddig a kedvenc szereped?

Tudom, hogy kicsit közhelyesen hangzik de nincs olyan hogy a kedvencem lett volna. Mindegyiket valamiért szerettem és szeretem. Mindig valami másért. Vagy a rendező személye miatt, vagy egy kolléga miatt, a szerep miatt, a stílus miatt. Mindegyikben volt valami kihívás, amitől izgalmas, amitől jó. Lehet, hogy ez is furcsán hangzik, de én azt szeretem a legjobban, amit aznap este játszom. Én arra koncentrálok, azt szeretném úgy átadni a közönségnek, hogy lássa, hogy én erre nagyon készültem és nagyon szeretnék vele nekik örömet szerezni!

Szerinted mi az alappillére az önelfogadásnak? Volt olyan az életszakaszod, amikor nem voltál ennyire jóban magaddal?

Egy nagyon támogató közegnek kell lenni ahhoz, hogy az ember elfogadja magát. Ebbe egyébként szeretnek belekötni az emberek, és azt mondani, hogy ha támogató közeged van, akkor azt elnézi neked, hogy ha akár milyen is vagy. Ez nem igaz. Én a normális értelemben vett egészséges támogató közegről beszélek, ami igenis megdorgál, ha az ember valamit rosszul csinál vagy rosszul gondol. Nekem nagyon nagy szerencsém van, mert egy olyan családom és egy olyan baráti társaságom van, ami úgy fogad el engem, ahogy vagyok. Az nem azt jelenti, hogy nem szólnak rám, és nem dorgálnak, meg egy-egy butaságomnál vagy nem térítenek észhez, ha arról van szó. Szóval egy jó támogató közeg, egy erős baráti kéz, egy erős család az igen is tudja az embernek az önelfogadását segíteni. Tinédzser koromban én is küzdöttem mindenféle gondokkal. Volt mindenféle bajom és mivel nő vagyok, a mai napig vannak mindenféle bajaim és igen is nem vagyok megelégedve magammal de soha nem is leszek én ezt is elengedtem már. Mert szerintem olyan nő a világon nincs, aki belenéz a tükörbe és azt mondja, hogy: „Hm…igen ez szuper de jól nézek ki!” – nem, nem, nem. Egyáltalán nem. Mindig leszek problémái egy nőnek de tudni kell helyén kezelnie ezeket a dolgokat. Ez az első lépcső foka szerintem az önelfogadásnak, hogy az ember tudja magáról, hogy milyen! Tudja, hogy mit kell változtatni. Én például soha nem voltam fogyókúra ellenes mindenki fogyókúrázzon, aki szeretne de ne bántsuk egymást ezekkel és ne mondjuk meg, hogy: „neked ezt kellene csinálni vagy azt kellene” senki nem lát bele a másiknak az életébe!

Hogyan húzod ki magadat egy nehezebb, esetleg egy rosszkedvű helyzetből?

Szoktam mondani, hogy én mindig a hajamnál fogva rántom ki magam a legmélyebb gödörből és én ehhez tartom magam. Nagyon egyszerűen teszem ezt. Mindig tisztában vagyok azzal, hogy mi miért történik velem. Vannak bizonyos helyzetek és napok az ember életében, amikor azt érzi, hogy semmi nem sikerül. Reggel felkel, beüti a lábát az ágy sarkába, átesik a kutyán, beveri a fejét, nem találom a kocsi kulcsot egyszerűen ilyen a nap egy borzalom. Ilyenkor mindig valami fontos és nagyon tiszta dologra gondolok, és nagyon hálás vagyok bizonyos dolgokért. Én legalább 5 olyan dolgot tényleg fel tudok sorolni az életemből, amiért hálás vagyok és az jobb kedvre szokott deríteni. De bevallom, néha hagyom ám hogy a rossz kedvem elhatalmasodjon rajtam, mert annak is meg kell, hogy legyen az ideje az sem lehet, hogy folyamatosan az ember szétfeszíti magát és azt mondja, hogy borzasztóan boldog vagyok velem nem történhet semmi baj, huuuu de nagyon jól vagyok és közben szorong belülről. Az embernek tudni kell helyén kezelni a dolgokat és ha jön egy nehezebb dolog, akkor én a hajamnál fogva kirántom magam a legmélyebb gödörből is…..én, saját magamat…..

Aki ismer és követ Téged, pontosan tudja, hogy az életed nagyon fontos részei a kutyáid és macskáid. Honnan jön az állatszeretet?

Nagyon kicsi koromtól állatok vettek körül. Én vidéki lány vagyok és mindig volt rengeteg cicánk, kutyánk, de volt amikor marháink voltak malacaink, tyúkok, kecskék én ilyen igazi vidéki lány feelingben életem a gyerekkoromat. Úgyhogy nekem teljesen természetes volt az állatoknak a közelsége. Aztán amikor a nagyvárosba költöztünk és megtaláltam életem párját mindjárt 19 éve egyébként, akkor sikerült egy olyan embert találnom magam mellé aki pontosan ennyire elvakult állatszerető, mint én. Úgy hogy szinte természetes volt, hogy mi is körbe fogjuk venni magunkat állatokkal. Aztán valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy egyre több macskánk egyre több kutyánk lett. Ha rajtam múlna és nem ilyen életem lenne amilyen és nem korlátozna be minket a munkahelyeink, akkor attól sem zárkóznék el hogy esetleg még több állattal vegyem körbe magam. Ha a lehetséges és össze tudom hozni, akkor egy állatmenhelyet szeretnék létrehozni!

Az állatmentés és állatvédelem is fontos szerepet játszik az életedben, milyen ügyek mellé állsz?

Megpróbálom a felületeimet és az ismertségemet arra használni, hogy ott segítsek, ahol csak tudok. Nagyon sok állatmenhely mellé állok, illetve az állatkerti alapítványban is állandó örökbefogadó szülő vagyok kiemelten. Mert nem csak több állatot fogadtam örökbe, hanem mindig minden egyes eseményen ott vagyok és megpróbálom felhívni a figyelmet az ő munkájukra. Ugyan így vagyok az Eb Remény kutyavédő egyesülettel és még sorolhatnám. Viszont nem csak az állatok védelme számomra a nagyon fontos, hanem a fiataloknak, az időseknek a jogai, vagy bármi ilyesmi ügy mellé szívesen állok, amit a szívem diktál. Ha fölkérnek valamilyen feladatra, hogy pl. mondjam el egy termékről, hogy az milyen jó, akkor én nem tudom elvállalni anélkül hogy annak ne legyen valamilyen pozitív vonzata. Például ha megkeresnek egy valamilyen termék reklámozásával, aminek a bevétetlenének 10%-ka az SOS Gyermekfalunak a támogatására megy, akkor boldogan igent mondok. Nagyon sok olyan karitatív munkám van, amiről a követőim nem is tudnak. De napi szinten részt veszek benne, nagyon sok olyan megkeresésem is van ahol, hogy ha tudok segíteni, akkor rögtön segítek. Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek az ismertségüket arra is használják, hogy segítsenek másoknak!

Hogy ismerkedtetek meg a pároddal és mióta vagytok együtt? Terveztek összeházasodni?

Gáborral 19 éve vagyunk együtt egy áprilisi hajnalon történt az első „ding” ahogy szokták mondani. Egy házibuliban voltunk a vizsgaidőszakom kellős közepén, és szerettem volna már nagyon haza menni és akkor ott állt a FIÚ velem szemben és riadtan azt mondta, hogy: „Ne menj még!” …és akkor én meg nem megyek sehova lassan 19 éve. ….Gábor nekem nem csak a szerelmem, hanem a szeretőm, a barátom, a szövetségesem, a párom és életem értelme! Azt hiszem ezzel sok mindent elmondtam. Mindig felteszik nekem azt a kérdést, hogy miért nem házasodtunk össze. Mindig volt valami és valaki, aki miatt nem házasodtunk össze. Persze nem úgy kell érteni, hogy valaki jött harmadik személyként az életünkbe, hanem valaki esetleg fontosabb volt nálunk. Például kisbaba született, vagy más házasodott éppen össze, vagy sajnálatos tragédia történt és valahogy elsiklott így a dolog. De megígérem, hogy a 20. évfordulónkon hozzá megyek feleségül! Szóval még egy évéig lány vagyok és utána asszony leszek! Nem tudom, hogy mit fog rajtam változtatni a dolog, de össze fogunk házasodni, csak azért is úgy hogy arra felé tart a kapcsolatunk, hogy együtt öregedjünk meg!

Mik a terveid 2021-es évre szakmailag és személyesen is?

2021 kapcsolatban óvatosan fogalmazok a tavalyi évből kiindulva. A színház, az marad, így vagy úgy még nem tudom, hogy milyen felületen. Remélem, hogy hús-vér valómban, de lehet, hogy csak online. három csodálatos bemutató vár rám egyelőre ennyit tudok, illetve van egy csomó televíziós és filmes felkérésem is és már nagyon várom az új feladatokat! De továbbra is tanítok az iskolában mert már 4 éve lesz, hogy a Talent Stúdióban az oktatói csapat tagja vagyok. Úgy hogy 2021-re személyesen azt szeretném, hogy ha továbbra is megmaradnánk körülöttem azok az emberek, akiket szeretek és boldog és egészséges legyen a családom és a barátaim! Mindenkinek azt kívánom, amit saját magamnak.

Jelentkezzen be vagy regisztráljon a kedvencekhez mentéshez!