Hétköznapi „bogaraink” néven cikksorozatot indítunk a megértés és elfogadás jegyében! Mindenkinek vannak házsártjai, olyan mások számára furcsa viselkedések, attitűdök, amelyek meg nem értettsége a megfelelő tudás hiányában elszigetelnek egymástól minket. Arról van szó, hogy mindenki a saját démonaival küzd. Ki ezzel, ki azzal. Hogy jobban megértsük egymást és az életre adott reakcióinkat, érdemes megismerkednünk néhány frusztrációval, melyek sok ember életének mozgatórugói, irányítói.
Sokak által irigyelt viselkedési forma, pedig a perfekcionista ember legbelül állandóan szenved és küzd önmagával…
Ha alábbiakban magadra ismersz esélyes, hogy te is perfekcionista vagy!
Soha nem engeded meg magadnak, hogy hibázz, mindig minden abban az időben történik…. sőt tűélesen csakis akkor, sem előbb (!) sem később (!), mint amikorra eltervezted és semmiképp sem másképp, mint ahogyan te szeretnéd… Mindent előre görcsösen megkomponálsz. Vízióidban minden dolgod feszes ütemben halad. A házad, lakásod, autód patika tisztaságú, ruháid szín szerint kiválogatva, élére vasalva katonásan szalutálnak neked, amikor a gardróbodba lépsz. Egy magadban irracionálisan gömbölyűre festett világban élsz, amiben folyton önmagadat kergeted, hogy minden elvárásod szerint legyen, de a vége mindig ugyanaz: frusztráció, önmarcangolás, elégedetlenség.
A maximalizmus szakirodalma megkülönbözteti a perfekcionizmus két típusát: adaptív vagy pozitív perfekcionizmus és a maladaptív vagy negatív perfekcionizmus. A két típus több vonásban hasonlít, mint amennyiben különbözik egymástól. Mindkettő magas standardokat állít maga elé, és ezeket a kiemelkedő, magas célokat próbálja megvalósítani. Ugyanolyan keményen dolgoznak, hogy elérjék, amit akarnak, és fontosnak tartják, hogy jó munkát adjanak ki a kezükből. Mind a két típus hasznos készségeket fejleszt ki a folytonos erőfeszítésük eredményeként, továbbá ragyognak abban, amit csinálnak. Egy kicsi különbséget mégis felfedezhetünk közöttük. Ez az aprónak vélt különbség mégis nagyban elkülöníti őket. A pozitív perfekcionisták teljesítményorientáltak, a negatív típusúak kudarcorientáltak.
A perfekcionizmus lényege, hogy az ember nemcsak másokkal, hanem magával szemben is hatalmas elvárásokat támaszt, és túlzottan törekszik arra, hogy minden tökéletes legyen. Bár a perfekcionisták mindig a legjobbat hozzák ki magukból, mégis elégedetlenek, mindig. Egy perfekcionista legfőbb jellemzője a rugalmatlanság és a merevség, ami a túlélés és az alkalmazkodási képesség szempontjából egyáltalán nem hatékony stratégia.
A tökéletességre való törekvés, a maximalizmus önmagában nagyon megterhelő és kimerítő. Az ennek következtében kialakuló tartós szorongás és hangulati zavarok miatt a perfekcionizmus, mint személyiségjegy felnőttkorban általában sajnos sokkal rosszabb egészségügyi állapottal is együtt jár, az ember problémájának gyökere a gyermekkorban keresendő.
A szülők vagy gondviselők, esetleg példaképek, akikre a gyerek szeretettel felnéz (tanárok, edzők) korai, irracionális elvárásaiból fakad, amit a gyermek képtelen volt megoldani. Így tehát soha semmi nem volt elég jó! „Nem viszed semmire”, „Nem lesz belőled senki” „Testvéred-edzőtársad sokkal ügyesebb”. Az ilyen ember, aki így nőtt fel valószínűleg nem csak a munkahelyén, hanem a párkapcsolataiban sem szerencsés.
Van olyan, aki rendszeresen olyan partnert, szituációt választ magának (szeretői státusz), ahol ezeket a konzekvenciákat vonhatja le a végén, ahol sikeresen futtatja például a „nem kellek eléggé” programot és a végén „tényleg” nem kell majd eléggé, mert mindig csak harmadik marad…
Kemény munkával átírhatók a gyerekkori sérülések, a szülői mérgező üzenetek. Az egyetlen kiutat a gondolkodásmód megváltoztatása, az önismeret gyakorlása és az önelfogadás jelenti. A terapeuták általában azzal kezdik, hogy a páciensükkel együtt megkeresik a probléma gyökerét, illetve igyekeznek újradefiniálni a szülőkkel való kapcsolatot. Fontos, hogy a páciens megértse, az ő megszállott tökéletességre törekvése a szülei túl magasra állított léceiből fakad, és azt is látnia kell, hogy a szülők – szándékos vagy tudattalan – manipulációja nem volt helyén való.
Kapaszkodók, amik segíthetnek:
-
Fontos, hogy ISMERD FEL – maximalista vagy perfekcionista vagy!
-
Tedd fel magadnak a kérdést: Megéri a tökéletességet hajszolni, vagy csak időfecsérlés és fókuszálhatnék valódi céljaimra?
-
120% helyett teljesíts 95%-ot, ami még mindig nagyon jó, majd 90%-ot 85%-ot és végül 80%-ot! Nem mosogatsz el minden este, nem ellenőrzöd, hogy a gyereked bevan-e takarózva, nem olvasod át a holnapi prezentációdat ötödjére, nem ellenőrzöd, hogy bezártad-e az ajtót, elfújtad-e a gyertyát stb. A 80% is még teljesen jó szint!
-
Koncentrálj a pozitív dolgokra! Vedd észre a jót és tartsd a fókuszodban!
-
Dicsérd meg magad! Pozitív megerősítésekkel könnyen harcba szállhatsz a fejedben futó programok ellen!
-
Hagyd abba a tökéletesség hajszolását! A majdnem tökéletes is több mint jó az átlagemberekhez képest!
-
Légy türelmes magadhoz és gyakorolj sokat!
-
Gyakorold annak elfogadását, hogy valami tökéletlenül is lehet szép, jó, elegendő, kielégítő!
-
Lazíts és pihenj eleget!
-
Írd ki a lakásodban található összes tükrökre egy post it-ra, hogy ELÉG JÓ VAGYOK!
Ha mindig a tökéleteset keresed, sosem leleled meg ráadásul, amit ma annak tartasz holnapra már biztosan nem lesz az és kezdheted az egészet elölről.
