Élményeket adunk.

“Az üres papír titka” – avagy a szaloncukor története

267

Ma ismét kezembe vettem (egyik) kedvenc karácsonyos könyvemet, a KippKopp karácsonyát. Meg sem tudom mondani hány tucatszor olvastam el. A csoda, a varázs nem múlik el belőle soha. Mindig megkönnyezem.

Ahogy lapozgatom, előtörnek az emlékek… AZ ÜRES PAPÍR TITKA: Veletek is sokszor előfordult, hogy a tarkán villódzó karácsonyfa fényeiben megvillanó szaloncukros papírok csábítására földön kúszva odasettenkedtél a fához, óvatosan felnyitottad a csomagolását, majd miután bemajszoltad a desszertet, ügyesen visszazártad? Aztán ha ügyes voltál, csak januárban derült ki, hogy már csak üres papírok lógnak a fán…

Az elmaradhatatlan szaloncukor. Ismerd meg a kedvenc karácsonyi édességünk eredetét!

A szaloncukor ősét (a fondant-cukrot, ami túltelített cukoroldatból felfőzéssel készült, puha, kikristályosított massza) a franciák a 14. században kezdték el készíteni, tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a 19. század első harmadában érkezett Magyarországra, majd vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé is.

Magyarországon először Brunszvik Teréz és báró Podmaniczky Frigyes édesanyja állított először fenyőfát karácsonykor az 1820-as években. A legenda szerint az első fa Luther Mártonhoz köthető, aki 1536-ban karácsonyfát állított a gyermekeknek 1536-ban. Majd az 1600-as évek elején Strassburg környékén elterjedt a karácsonyfaállítás szokása, amit almával, aranyfüsttel, papírrózsával és cukorral díszítettek. Itt jelenik meg először a cukorka a fenyőfán. A 19. század közepétől az arisztokrácia körében elterjedt a karácsonyfaállítás szokása, később pedig a polgárságnál is divatba jött. A fát gyümölcsökkel, cukorkákkal, habcsókkal és mézeskalácsokkal és papírdíszekkel ékesítették.

A karácsonyi szalon szobákban felállított fenyőfa mellett sorakoztak a csomagolt édességek, a sütemények és a cukorkák. Ezekből lett a szalonok édessége, a szaloncukor. 

A ma ismert szaloncukor igen későn csak az 1870-es évektől ismert. Jókai Mórtól tudjuk, hogy az 1870-es évektől rendszeressé vált a fát szalonczukkedlivel díszíteni. A kifejezés a német salonzukerl-ből származik. Ekkoriban még egyszerű, de különféle cukorkaféleségeket, csokoládégolyócskákat burkoltak először selyempapír burkolattal, majd díszítették színes sztaniollal. Kezdetben karácsony előtt nádcukorral és mézzel főzött golyócskát, egyszerű cukorkaféleségeket, kakaós készítményeket burkoltak selyempapírba, amelyet bevontak sztaniollal.

A legnevesebb cukrászdákban gyakran naponta 25-30 kg csokoládét is felhasználtak. A formákat átszitált rizslisztbe mártották, ezután öntötték a folyékony, főzött cukormasszát a mélyedésbe. Amikor a cukor megdermedt és megszáradt, kivették és selyempapírba, majd színes sztaniolba becsomagolták.

A budapesti Vendéglátó-ipari Múzeumban jelenleg is megtekinthető 30, különböző színű régi szaloncukor-csomagoló sztaniolpapír, és itt csodálhatunk meg egy “ricselő gépet” is. Ez utóbbi egy rojtozó gép, amellyel a szaloncukor papírját lehetett egy mozdulattal berojtozni.

Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy csillogó cukrászdában vásároljon szaloncukrot a fára, ezért sokan otthon készítették el a csemegét.

A 19. század végén megjelentek az első fondant-készítő gépek, amelyek a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárban működtek, és gyártották a karácsonyi édességet a Gerbeaud cukrászda számára.

A gyári készítmények a háziasszonyok köréből eleinte nemtetszést váltottak ki. Azonban a fokozatosan javuló minőség, az egyre tetszetősebb csomagolás, a széles körű választék és a kézműves készítményeknél lényegesen szolidabb árak gyorsan meggyőzték a vásárlókat. Így a cukrászdák a későbbiekben már csak az egyedi és különleges (marcipános, zselés, gyümölcskocsonyás stb.) szaloncukrokat készítették és árusították.

Az első és a második világháború körüli elszegényedés idején visszaszorult a gyári szaloncukor-termelés. Ez az időszak arra kényszerítette a családokat, hogy saját szükségletükre otthon állítsanak elő karácsonyfadíszeket, fára függeszthető édességeket és szaloncukrot, ha éppen volt miből. Újra divatba jöttek a mézes készítmények, a tojáshabbal gyártott díszek, de formáltak krumplicukorból, aszalt gyümölcsök segítségével is figurákat, sőt édességeket melasz, sütőtök és sárgarépa felhasználásával is.

A szaloncukor tömeges megjelenése az ötvenes években következett be, uniformizálva. Sokan emlékszünk még a halványsárga vagy rózsaszín belű konzum cukorkákra. Zselés szaloncukor a hetvenes években terjedt el. A fogyasztói társadalom igényeit kielégítendő ma már a mákostól egészen a feketeerdei ízűig mindenféle kapható.

Jelentkezzen be vagy regisztráljon a kedvencekhez mentéshez!