Egy fiatal házaspár gondolt egy nagyot és élt egy munkahely adta lehetőséggel, mely eddigi életük egyik legnagyobb kalandja lett! Eszter és Balázs kisfiúkkal Nimóval Szingapúrba költözött.
Hogy miért és hogy milyen egy Ázsiai országban az élet? Erről mesélt nekünk Eszti, aki családanyaként és üzletasszonyként is rálátást kapott egy idegen ország kultúrájáról, szokásairól és a rendszeréről…...
„Magyarországon már pár éve a svájci Sonova cégnél dolgoztam és jó kapcsolatot ápoltam a központtal, pár közös projekten már dolgoztunk korábban – amikor felajánlottak egy igazán érdekes lehetőséget, történetesen hogy a szingapúri regionális központjukban dolgozhassak pár évet. Előtte családilag még nem jártunk Délkelet Ázsiában, így természetesen nagyon sok kérdésünk volt kiköltözés előtt, de mind szakmailag, mind magánéletileg úgy gondoltuk, hogy megéri belevágni egy ilyen vissza nem térő lehetőségbe. Ráadásul kisfiúnk épp a kiköltözésünk előtti napokban töltötte a 6. életévét, így fantasztikus előny volt számára, hogy itt kezdheti az iskolát, angol nyelvkörnyezetben.
Szingapúrról érdemes tudni, hogy nagyon sok multinacionális vállalat helyezi ide Ázsiai központját, és innen támogatja az Asia-Pacific régióhoz tartozó országokat, így sok külföldinek ad lehetőséget arra, hogy pár évet itt töltsön – az ide költöző családokból így az egyik fő általában így sokat van üzleti úton a régióban. Az ország lakosainak nagyjából 40-50%-a külföldi (nem csak európai és ausztrál/új-zélandi, de rengetegen dolgoznak itt a környező országokból, Ázsia más részeiről vagy Indiából) tehát az egész ország úgy van kialakítva és berendezkedve, hogy mindenki számára könnyen élhető és biztonságos legyen – mindemellett a székhelyüket ide helyező multikat nem csak a munkavállók számára vonzó és biztonságos környezettel, de különféle adókedvezményekkel is támogatják.
Hol laktok és milyen körülmények között éltek?
A környék kiválasztásakor, ahová költöztünk, fontos szerepet játszott az iroda és az iskola közelsége, így Szingapúr ’East Coast’ részére költöztünk. Nagyon sok expat választja ezt a városrészt, mivel könnyen elérhető a tengerpart sok kikapcsolódási lehetőséggel (bár fürdeni itt a vízben nem lehet), illetve a belváros is nagyon közel van. Ráadásul negyed órára van a reptér is, ami szintén egy fontos szempont volt, mivel a munkám kapcsán gyakran kellett utaznom (még a korlátozások előtt). Ez a városrész egy nagyon izgalmas kombinációja a Szingapúri különböző behatásoknak: megtalálhatók a modern magas apartmankomplexumok, gyönyörű luxus kertesházak és a régebbi, tradicionális Szingapúri épületek is. Nekünk egy tipikus szingapúri apartmankomplexumra esett a választásunk, ami mindig csodálatos parkosított környezettel, változatos medencékkel és kis edzőteremmel, teniszpályával felszerelt – így nem szükséges messzire menni a kikapcsolódásért sem. A hely érdekessége, hogy például ahol mi lakunk, az a kerületrész a ’80-as években a tengertől lett ’elválasztva’ és mesterségesen feltöltve. Itt tényleg folyamatosan és dinamikusan fejlődik a város!
Mesélj egy kicsit a munkahelyedről, milyenek a kollégák, milyen körülmények között dolgozol?
A regionális Sonova központ, ahol dolgozom, valójában 3-4 divíziónak ad otthont a cégben – mégis egy kis irodáról beszélünk, 35-40 emberrel, de az emberek kb. 30%-a általában úton van. A járvány kitörése előtt egy hónapban nagyjából egy hetet töltöttem az irodában, a következő héten pedig már úton is voltam, aztán megint pár nap iroda; szóval munkám jellegéből adódóan kevésbé alakultak ki komolyabb kapcsolataim a helyi kollégákkal. Általában jellemző Ázsiára, hogy kevésbé kötnek a kollégák szoros, baráti viszonyt – annak ellenére, hogy egyébként szintén jellemzően Ázsiára, sokkal több időt töltenek az irodában, mint az Európában megszokott. Mint említettem, regionális munkámnak köszönhetően a feladatom az volt, hogy minél több időt töltsek az APAC régióban lévő országokban, ahol a Sonovának nagykereskedelmi egysége van (Kína, Japán, Dél-Korea, Taiwan, Vietnám, Szingapúr, Ausztrália, Új-Zéland, India), szóval ebből már érthető, hogy reptéri várók, vagy a repülő is már-már a kiterjesztett munkahelyemmé vált. 🙂
Milyen a tömegközlekedés? Autóval vagy tömegközlekedéssel éri meg jobban közlekedni?
Szingapúrnak híresen jó a tömegközlekedése, rendkívül tiszta, kiszámítható és jól szervezett – feltöltőkártyával lehet utazni, és a kártyát belépéskor/felszálláskor, illetve kilépéskor/leszálláskor kell szimplán odaérinteni a leolvasó egységekhez – ráadásul az NFC fizetési rendszert támogató okostelefonokkal is működik, így kártya sem kell. Mint minden mást a városban egyébként, rengeteg kamera felügyeli ezek helyes használatát. 🙂 Fontos, hogy kényelmes és olcsó legyen a tömegközlekedés, mert Szingapúrban borzasztó drága dolog autót fenntartani: nem elég, hogy nagyjából 2-2,5x drágább maga az autó, de a várostól külön pénzért lehet megvásárolni a „működési engedélyt”, ha jól tudom, mostanában 50-60.000 szingapúri dollárért adják 10 évre. Ha mégis autózásra vágyunk, könnyen és nagyon olcsón hozzáférhetünk az Uber szerű szolgáltatásokhoz szuper minőségben, vagy bérelhetünk elektromos autókat (nagyjából úgy, mint az otthoni BUBI).
Milyen kikapcsolódási lehetőségek vannak a gyermek számára, milyen az iskola, milyenek a szabadidős tevékenységi lehetőségek?
Szingapúr rengeteg lehetőséget biztosít a szingliknek és a családoknak is. A folyamatos egyenlítői meleg miatt (bár vannak kifejezetten esősebb időszakok), nem kell túl sokat azon gondolkozni, hogy mikor mehetünk a szabadba. Ráadásul a város folyamatosan fejlődik, így szuper komplex játszóterek és sportolásra alkalmas parkokat találni. Mi főleg a szabadban szeretünk mozogni, hiszen gyönyörű buja zöld a növényzet (és néha érdekes állatokat, például kakast, gyíkokat, varánuszt vagy majmokat is lehet látni), így számunka egy séta a gyönyörű parkokban, míg kisfiunk rollerezik, ideális kikapcsolódásnak számít. Mint említettem, a legtöbb apartmankomplexumban önmagában könnyű a hétvégi kikapcsolódás a medenceparton – ez a gyerekeknek is szuper program. Természetesen nincs hiány gigantikus méretű bevásárlóközpontokból sem – de ide csak akkor szoktunk jönni (plázán belüli élményparkba, ugrálóba, moziba, stb.), ha rettenetesen meleg van, vagy esős az idő.
Szingapúrban nagyon erős az oktatás a helyi iskolákban, ráadásul nagyon sok van belőlük és óriásiak – itt mandarin és angol nyelen zajlik az oktatás. Viszont a külföldiek csak nemzetközi iskolákba járhatnak – és mivel a lakosság majdnem fele külföldi, így ezekből az iskolákból is óriási a választék. Ázsiára jellemzően tipikusak a délutáni (vagy akár hétvégi) un. „tuition” különórák, így végtelen mennyiségben lehet válogatni a különböző extra foglalkozások közül a gyerekek számára. Mi ebben az esetben az arany középútban hiszünk: fontos a tanulás persze (főleg úgy, hogy itt angolul zajlik, viszont előbb-utóbb hazaköltözünk, így magyarul is szoktuk gyakorolni), de fontos a város felfedezése, a kikapcsolódás és a sport is, lehetőleg együtt.
Hova érdemes utazni onnan, merre jártatok már együtt Szingapúron kívül?
Az ide költöző emberek nagy többsége rendszeresen utazik, mivel Szingapúr remek kiindulópont a régió felfedezésére. Én az ideköltözésünket követően nagyon sokat voltam külföldön munka ügyben, úgyhogy nem igazán fért bele családi utazás – egy közeli Indonéz szigetre jutottunk el pár napra, illetve 5-6 napra Sydney-be, Ausztráliába. Az utazási korlátozások számunkra a legrosszabbkor jöttek, mert az év elejétől indultunk volna el csak igazán – persze a bőség zavara jellemző, ha az ember Szingapúrban lakik, hiszen a jobbnál jobb lehetőségek közül nehéz választani. Vagyis csak nehéz elkezdeni. 🙂 Bízunk benne, hogy amíg itt élünk, eljutunk együtt újra Ausztráliába egy nagyobb útra, illetve Új-Zélandra, Japánba és Kambodzsába. Természetesen a közelebbi szigeteket is klassz lenne bejárni, tehát Malajzia, Bali, a Fülöp-szigetek és a Maldív-szigetek is tervben van.
Mit volt a legnehezebb megszokni?
Bár Szingapúr „Ázsia-light”, mégis szerintem a hétköznapi dolgokat, apró szokásbeli különbségeket és összességében a nagyon más kultúrát nehéz megszokni. Nem tudnék megnevezni egy-két konkrét dolgot, inkább sok kis dologról van szó összességében, mint például illatok, változások a napi rutinban, az emberek gondolkodása/reakciója. Na jó, azt is szokni kellett, hogy bal oldalon álljunk a mozgó lépcsőn, vagy hogy először jobbra nézzünk le az utcán átkelés előtt, és ne balra, hiszen itt bal-oldali közlekedés van 🙂 angol hagyományokra visszatekintve.
Mi a legjobb, amit szeretsz Szingapúrban?
Rendkívül rendszabályozott város, ahol bárhol biztonságban érzi magát és a gyerekeket is – még ha egyedül is közlekednek a városban. Egyébként jellemzően egészen kisiskolás koruktól egyedül járnak iskolába és különórákra. Szingapúr egy nagy kulturális olvasztótégely (természetesen rengeteg szigorú szabállyal – melyek néha furcsák is a nyugati világ számára), de ennek eredményeképpen a különböző kultúrák békében és nyugiban élnek egymás mellett. Jó látni, hogy ebből és a nemzetközi iskolai környezetből mennyi mindent tanulnak a gyerekek, hiszen itt aztán abszolút jellemző a sokszínűség és az elfogadás is – már a játszótéren is.
Mit tanácsolnál annak, aki odautazik, vagy életszerűen szeretne ott élni?
Szingapúr egy csodás hely, ha az ember Délkelet-Ázsiába tervez utazni (vagy Ausztrália/Új-Zéland felé), mindenképpen érdemes „benézni” egy pár napra, lenyűgöző a város dinamikus fejlesztése, egy igazi életnagyságú élménypark felnőtteknek! Szingapúr rengeteget kínál, de mégis limitált: egy kis sziget, ahol hamar elfogynak a lehetőségek, ha már végig jártuk a ’kötelező köröket’. Tehát aki ide költözik, csak akkor tegye, amikor már vége az utazási korlátozásoknak, és mindenképpen kalkulálja bele a környék felfedezését. A kulturális élet is egészen más, mint ahogy mi azt megszoktuk Európában, igazából másfajta kikapcsolódásra kell felkészülni. Ezen kívül, ha kolbász és téli szalámi rajongók vagytok – mint a mi fiúnk – feltétlenül hozzatok magatokkal a bőröndben egy nagyobb adagot 🙂 minden mást itt is be lehet szerezni.
Milyenek kint a nemzetiségi (magyar) közösségek?
A szingapúri magyaroknak többszáz fős közösségük van, mi még kiutazásunk előtt csatlakoztunk a Facebook csoportjukhoz. Egyébként már többször előfordult velem, hogy az utcán csak úgy, magyar szót hallottam. A közösség nagyon összetartó, a korlátozások előtt sok találkozó és program volt, szóval könnyen ki lehet alakítani a kapcsolatokat rögtön a kiköltözés után – így természetesen mindenben tudtak segíteni is, amiben az elején még nem voltunk otthon. Persze mivel itt sok mindenki csak átutazó pár évre, a hosszabb ideje itt élő családoknak bele kell kalkulálni, hogy nem biztos, hogy hosszútávú barátságokat tudnak kialakítani, legalábbis rugalmasnak kell lenniük.
Mik a helyi nevezetességek, ahova mindenképp menjen el az átutazó?
Szingapúrba már a megérkezés is egy élmény, pazar a reptér, rengeteg gyönyörű látnivalóval, tele van élő növénnyel és gyönyörű orchideákkal, ízléses dekorációkkal, de még pillangóparkjuk is van, ha két átszállás között nagyon unatkoznál. A reptérről kijőve egy hatalmas és csodálatos bevásárlóközpontba érkezel, ahol egy több emeletes vízesésben lehet gyönyörködni. Ha ide jön az ember, kihagyhatatlan a belváros és közeli vonzáskörzete – előnye, hogy nem túl nagy ez a rész, tehát könnyen bejárható. Muszáj látni az öböl (Marina Bay) környékét az ikonikus hotellel, aminek medence van a tetején (az aljában pedig üzletközpont tele luxussal), a szomszédságban lévő csodálatos Gardens by the Bayt (nappal és este is érdemes visszatérni a szuperfák fényjátékáért), de ajánlom a Chinatownt és a különféle Hawker Center-ek felfedzését, ahol a Délkelet-ázsiai ételekkel lehet megismerkedni. Ezen kívül szerintem a természetben érdemes mászkálni, mivel lenyűgöző a növényzet: így a Botanikus Kertbe, Állatkertbe, Madárparkba feltétlen el kell menni, de ezen kívül a mini nemzeti parkok is segítenek közelebb hozni az utazóhoz a „dzsungelt”. De ugyanúgy kihagyhatatlan a város közepéhez közel eső Sentosa szigete, ahol szépen kialakított strandok és szabadtéri sportlehetőségek vannak, valamint egy komplett család- és élménypark (Aquaworld, Universal Studio, stb.) Természetesen a várost felfedezve sok különleges, modern épületet lehet felfedezni, de mi szeretünk a régebbi, színes épületek között is sétálni.
Mi az amit egy életre elfelejtenél onnan?
Valószínűleg az ember bárhová költözik a világban, mindenütt vannak zavaró szokások 🙂 amik főleg az első idillikus pár hónap után kezdenek az ember bőre alá mászni. 🙂 Bár a felszínen nagyon segítőkészek és udvariasak az emberek itt, számtalanszor előfordult, hogy egy-egy visszakérdezésnél vagy komplexebb problémánál előfordult, hogy valójában nem ’akart’ segíteni senki – de ez neveltetésbeli és gondolkodásbeli különbség. Mindenesetre ez már párszor borsot tört az orrom alá. 😉
Mi az, amit magaddal hoznál feltétlenül?
Az utcák rendezettségét, tisztaságát a közlekedési rendszerrel kombinálva: a tömegközlekedés pontos és egyszerű, a taxi-sharing rendszer pedig tiszta és olcsó. Így könnyedén áthidalható, hogy az embernek nincs autója – persze nagy távolságok sincsenek igazából.
Szingapúr egy igazi nagy olvasztótégely Ázsián belül, itt minden megtalálható az indiai, vietnami, thai, koreai, kínai vagy japán konyhán át, de sok nyugati típusú kávézó és étterem is van. Ráadásul rengeteg étterem van a városban (a fillérestől a legkomolyabb luxusig), szóval amikor megérkeztünk, általában a bőség zavara és a „fear of missing out” jellemezte a napjainkat a gasztronómiát illetően. Ugyanakkor a helyi bevásárlóláncokban nagyjából mindent meg lehet találni, amihez Európában hozzá vagyunk szokva, bár a jó pékárut azért sokáig kell kutatni! 🙂
Milyen egy kinti multicégnél dolgozni? Mennyivel másabb, mint egy Európai?
Számomra a nagy különbség a kollégák távolságtartása volt – bármelyik munkahelyemre gondolok vissza, Magyarországon sokkal nyitottabb és lazább, barátságosabb környezethez voltam szokva, így értelemszerűen nem volt egyszerű átszokni az itteni rendszerre – ez általában igaz a legtöbb cégre itt, nem csak az enyémre. Ezen kívül mivel 9 országgal dolgozom a régióban, sok energiába és erőfeszítésbe telt kialakítani az új kapcsolatokat – ráadásul nincs átfogóan olyan, hogy „ázsiai”, így minden országban ez teljesen mást jelent, az ottani kulturális és üzleti szokásokhoz igazodva.
Milyen tapasztalatod van a vírushelyzettel kapcsolatban? Hogyan kezelték, hogy tartják kordában?
Szingapúrban minden a stratégiai tervezésről szól a várostervezéstől elkezdve a vírus kezeléséig, szóval az elejétől kezdve jól szervezett volt a kommunikáció és a reakció. Az ázsiai országokra jellemző, hogy az emberek sokkal fegyelmezettebben reagálnak a felsőbb utasításokra és nagyon betartják a szabályokat. Ennek ellenére szigorú és hosszú lezárás volt nagyjából április elejétől, itt is bezártak az iskolák és csak fokozatosan (de megint csak nagyon szervezetten) engedték a gyerekeket és a tanárokat vissza. Bár az esetek nagyjából megszűntek (most novemberben gyakorlatilag 0 vagy 1 napi esetszámok vannak a 6 milliós városban), de továbbra is mindenhol mindenki csak maszkban járhat, és 5 főben maximalizálták az emberek találkozását – a lezárás megszűnése óta (5,5 hónapja) még mindig ez a szabály él. Ettől függetlenül az élet június vége óta nagyjából zavartalannak látszik, folyamatosan közelítünk az itteni „phase 2”-ból a „phase 3” felé, ami fokozatosan egyre több lehetőséget ad a helyi vállalkozásoknak. Ami a napi tájékoztatáson kívül jól működik, az a szinte az első naptól bevezetett „becsekkolós” rendszer, vagyis bárhová csak úgy léphet be az ember, hogy a telefonjával leolvas egy QR kódot, és egy klikkel gyakorlatilag becsekkolsz a helyszínre (név, telefonszám, igazolványszám megadásával) – illetve ki is kell csekkolni. Így a kontaktkutatás egyáltalán nem okozott gondot az első hónapokban. De bizonyos dolgok még egy ideig nem jönnek vissza, mint például az éjszakai bárok és szórakozóhelyek kinyitása, nagyobb rendezvények, vagy az utazás – ez nem csak a külföldről ideköltözöttek számára nehéz, akik most így teljesen el vannak vágva a barátaiktól és szeretteiktől, de az átlagos szingapúri számára is, akik számára teljesen megszokott, hogy egy-egy átlagos hétvégén csak úgy átugranak Hong Kongba, vagy a szomszédos Kuala Lumpurba vásárolgatni.
