A Google szerint erre a névre a következő címszavak ugranak fel: „szociológus”, „modell”, „BME – Vagyon és Intézménybiztonsági Osztályvezető” „Vitiligo„… Mindez külön-külön is izgalmasan hangzik…
Kezdjük a modellkedéssel, mert szerintem sok ember számára innen lehetsz arcról ismerős! Az egyik vezető bank reklámjában szerepeltél, amiben több ember megköszöni a vállalkozóknak a munkáját. (fodrász, pék stb) Te félmeztelenül egy nálad kétszer nagyobb nadrágban állsz. Ez a reklám kedvéért volt így, vagy tényleg túl vagy egy életmódváltáson/fogyáson?
Alapvetően első pillanattól ez volt az ötlet, nem kerestek olyat, aki lefogyott, a hangsúly nem a szereplőn, hanem azokon van, akik végig dolgozták ezt az időszakot. Szóval nem a fogyáson, hanem az edzőkön, a szolgáltatásban dolgozókon volt a hangsúly. Már a válogatás is ezen szempontok szerint ment. Soha nem voltam túlsúlyos, fiatalabb koromban pont a vékonyságom okozott számomra gondot, nem sportoltam rendszeresen, így vékony voltam és szégyelltem magam sokáig, nem szívesen vetkőztem le sehol. Felnőtt koromban határoztam el, hogy változtatok ezen és azóta is az életem része, nagyon szeretek mozogni bármit, bárhol, csak emelje a pulzusom és érezzem a tagjaimat.
FOTÓ: Anda Júlia – Visage Model Management
Hogy jött az életedbe a modellkedés?
Volt az életemnek egy nagyon nehéz szakasza. Egy rossz szériába kerültem, sorra vesztettem el az állásaimat, hol én nem éreztem jól magam, hol nem tudtam azt nyújtani, amit kellett volna. Nem volt pénzem, ugyanakkor voltak kötelezettségeim, akkor született a harmadik kisfiam, a feleségem szüneteltette a praxisát és egyik pillanatról a másikra nagyon nehéz lett az élet. Az unokatestvérem egyetem mellett statisztált filmekben és ő hívta fel a figyelmem erre a lehetőségre. Nem nagy pénz, sokszor nehezek a körülmények, de végzettség, gyakorlat nélkül napi nyolc- tízezer forint megkereshető volt vele és nekem nem volt nagyon sok választásom. Beregisztráltam néhány ügynökségnél és elkezdtem járni statisztálni. Az egyik ügynökség keresett meg egy bank kampányával kapcsolatban, ami akkor hatalmas pénz volt nekem, és azonnal boldogan elvállaltam. Ettől kezdve egyre többet kerestek meg reklámszerepekkel és ma már több mint harminc produkcióban volt kisebb-nagyobb szerepem. A modellkedés nekem egyelőre új dolog, merőben más, mint a reklámfilm, de nagyon lelkes vagyok és bizakodó. Egy külföldi munka után éreztem késztetést hogy más irányba induljak el és tavaly ősszel készítettem egy portfóliót. Nagy megtiszteltetés, hogy jelenleg a Visage Models Hungary egyengeti utamat, rendkívül hálás vagyok nekik és mindenekelőtt büszke, hogy velük dolgozhatom.
Mit szeretsz benne?
Mindenekelőtt a hangulatát. Nagyon jó dolog amikor szükség van rám, szeretem, ha számítanak rám, készülnek a velem való munkára és viszont. Szeretem az előkészületeket, a forgatást, fotózást, a stúdiókat és a stábot, akik dolgoznak egy-egy produkción. Sok neves művészt, fotóst, rendezőt, grafikust, operatőrt, világosítót, hangmérnököt, fodrászt, stylistot ismerhettem meg, akik mind mind pozitiv hatással voltak rám és szeretem a meglepetést, amikor a helyszínen szembesülök olyanokkal, akikkel már korábban dolgoztam. Rengeteg fejtörést ad kitalálni, hogy miben dolgoztunk együtt, sok esetben belenyugszunk, hogy nem tudjuk és jókat mulatunk ezen. Szeretem a munkában a fegyelmezettséget, a csapatmunkát, a közös erőfeszítést. Szeretem az utána következő fáradtságot, és amikor később látom a kész anyagot.
Hogyan tartod formában magad? Mit sportolsz? Mit tanácsolnál a veled egykorú férfiaknak?
Szigorú napirend szerint élek. (Szándékosan a korlátozások előtti időszakról írok, remélem hamarosan ismét ez lesz a megszokott) Reggel fél ötkor kelek, öt órakor indulok otthonról és hatkor már a Sportközpontban vagyok. A funkcionális tréningre esküszöm, nagyon tetszik, hogy szinte semmilyen eszköz nem kell hozzá, csupán a saját testünket kell mozgatnunk, ami igen komoly feladat bizonyos gyakorlatoknál. Hiszem, hogy a legkevesebb napi mozgás is hatásos az egészségünk és fiatalságunk megőrzéséhez. A legfontosabb a rendszeresség és a kitartó munka. Ezért nem tartom jónak a hirtelen elhatározáson alapuló meggondolatlan fogadalmakat és határidőket. Ha megérik valakiben az elhatározás, úgy kell kivitelezni, hogy három hét után is legyen kedvünk csinálni, még ha nem is azonnali az eredmény.
Milyen céljaid vannak a modellszakmában? Szóba jöhetnének akár külföldi munkák is?
Szeretnék dolgozni, nagyon élvezem a modellkedést, szeretem az ezzel járó mindennemű teendőket, a vele járó izgalmat. Nagyon szívesen utaznék is a modellkedésből kifolyólag. Az én koromban az ún. direct booking jellemző, ami néhány napos távolléttel jár, ez elképzelésem szerint beilleszthető az életembe. Nagyon szeretek utazni, szeretem a külföldi utazással járó izgalmakat és szeretek új helyzetekkel ismerkedni. Nem tudom mikor lesz rá alkalmam, a jelenlegi helyzet nem kedvez ennek, de mindig bizakodó vagyok.
FOTÓ: Kiss Zsuzsi – Visage Model Management
Szociológus végzettséged van miért lesz valakiből szociológus? Egyáltalán mit csinál egy szociológus?
Mindig is érdekeltek a társadalmi folyamatok törvényszerűségei, az esetlegesen benne rejlő determinizmus, illetve a formák, amik meghatározzák a társadalmak életét. Nagyon érdekel a kultúra, a módszerek, amik vizsgálják és szeretem a szélesebb látásmódot, amit ez a tudományág adhat. Érdekelnek a történelmi folyamatok és azok a tényezők, amik egy-egy történelmi eseményhez vezetnek, annak vizsgálata, hogy végül milyen tényezők játszottak szerepet bizonyos események bekövetkeztéhez, az ok-okozat viszonya és majdan a későbbi hatások.
Nagyon érdekesen hangzik…..Dolgoztál a szociológusként, ha igen mennyit? Foglalkoztatnak még a társadalmi kérdések? Szoktál publikálni a témában?
Nem dolgoztam végül a szakmában. Beláttam, hogy a tudományos kutatás nem áll közel hozzám, a kíváncsiságom ennél felszínesebb. Sajnos a reáltárgyakban meglehetősen gyenge vagyok, nem vagyok igazán képes sokáig koncentrálni és a logikám sem fényes. Így a módszertani munka számomra nem lehetett reális irány. A jó módszertanászok előtt nyitva a világ, kiváló hasznát vehetik elméleti és gyakorlati tudásuknak, de nekem sajnos ez nem elérhető, így más irányba fordult az érdeklődésem. Nagyon szerettem az egyetemet, életem legszebb évei voltak, hálás vagyok, hogy ezt meg tudtam élni, és hogy családom végig támogatta elképzelésem.
Visszatérve a szépségiparra……A Mr Vitiligo-Hungary szépségversenyének férfi első helyezettje voltál….
Van egy közösség itthon, amit Széles Adri és Szabó Orsi fog össze a legnagyobb közösségi oldalon és ott lett meghirdetve egy fotópályázat saját képeinkkel, aminek az eredménye nagyon megtisztelő volt számomra. Jó volt végig követni az eseményeket és nagyon jól esett, hogy rám szavaztak a legtöbben. A mai napig örömmel tölt el erre gondolnom és szoros kapcsolatban vagyunk a tagokkal, igazán családias a légkör a csoporton belül.
Hogy éled meg zavar vagy különlegesnek tartod ezt a fajta bőrelváltozást? Kezeled vagy „csak” vigyázol rá, hogy ne égjen le a bőröd? Mit tanácsolnál, aki ilyen jellegű elváltozást tapasztal magán? Van már gyógymódja vagy létezik valamilyen kezelés, ami jótékonyan hathat a vitiligora?
Változó volt az ezzel kapcsolatos érzésem sokáig. Leginkább az zavart, hogy progresszív, minden egyes sérülés után fehérré változik a gyógyult terület, így egyre csak nő és nő a foltok száma és kiterjedése. Minden esés, vágás, horzsolás örök emlék marad, de ma már nem zavar. A legtöbb modell munka során közömbös a megrendelő és a stáb számára, a színfalak mögött pedig egyenesen szeretik, és különlegesnek tartják. Megfigyeltem, hogy míg négy-öt éve le kellett sminkelni a foltjaimat kérdezés nélkül, ma már kérdésként sem merül fel a forgatások, fotózások alkalmával. Elfogadott és ismert lett ez a fajta „másság”, amiben nagy szerepe volt a híres szupermodellnek Winnie Harlownak. Kezelni nem kezelem semmivel, de vigyázok ha napra megyek, mert könnyen leégnek a fehér területek és olyankor borzasztóan tudnak viszketni. Ismereteim szerint az okát sem sikerült felfedezni, így a gyógyítása is a beláthatatlan jövőbe mutat. Ha valaki felfedezi magán, vagy gyermekén, azt javaslom, ne essen kétségbe, próbálja elfogadni. Nem tudok olyanról, akinek valamely kezelés hatására visszaalakult volna, bár az önpigmentálódásra ismereteim szerint volt példa. A legkisebb fiam is vitiligós, ami – be kell, valljam – bántott egy ideig, de látva hogy apa után neki az majdnem hogy természetes, úgy kezdem elfogadni, de megértek mindenkit, akit aggodalommal tölt el az ismeretlen elváltozás megjelenése.
FOTÓ: Banko Adry – Visage Model Management
BME: Hogy lettél a BME biztonsági igazgatója? Honnan indult az ez irányú karriered?
Két éve osztály lettünk változatlan formában és létszámban. Az hét éve induló kancellári rendszerben igény merült fel az Egyetem biztonságával összefüggő feladatok önálló szervezeti egységbe foglalására, ami így manifesztálódott. Azóta is abban a megtiszteltetésben van részem, hogy vezethetem kis csoportunkat és remélem beváltjuk az ezzel kapcsolatos minden reményt, ami létrejöttünket indokolta.
Bevallom amikor először megláttalak, azt volt az intuícióm, hogy építész vagy, valamiért az volt a fejemben, hogy házakat tervezel…de erre vonatkozó információt nem dobott fel a világháló…..viszont a Pinteresten találtam valami izgalmasat a neved alatt……Indusztriális stílusú bútorokat, lámpákat készítesz elképesztő tehetséggel! Mesélj erről kicsit, van ilyen jellegű végzettséged vagy hobbiból kezdted el?
Tavaly elvégeztem egy OKJ-s asztalos iskolát, ahol a szakmai alapjait megtanították nekünk. Autodidakta módon, YouTube videókból lestem el az alaplépéseket és technológiai folyamatokat, amit aztán követett a gyakorlati megvalósítás kisebb-nagyobb sikerrel. A fa nagyon érzékeny anyag, élő és ez által gyönyörű, de csökönyös, akaratos és sokszor zabolázhatatlan. Nagyon ügyesnek kell hozzá lenni és nagyon kell ismerni a fa tulajdonságait és jellemzőt, azok kezelését, felhasználását. Az igazi szerelem nekem a lakatosmunka. Szeretek fémekkel dolgozni és nagyon szeretek hegeszteni, Ezek alapjait édesapámtól lestem el, ő minden meg tud csinálni, nagyon ügyes szakember, a mai napig elkápráztat technikai tudásával, a szerkezetekkel, amiket otthon készít. Nagyon szeretem a minimál dizájnt, a letisztult formákat és anyagválasztást. Szeretem a szögletes, elvágólagos formákat, így adta magát az industrial stílus, ami nagyon megfogott. A hideg fém találkozása a meleg fával, az élő az élettelennel, a rozsdásodásra képes az öregedővel. Ezek a szerkezetek, anyagok képesek halálukból feltámadni, évekig a szabadban rozsdásodó, repedező alapanyagokból ismét használati tárggyá lenni, megújulni.
Szinte életre keltek az anyagok a szemem előtt, amilyen szenvedéllyel beszélsz róluk…Mi mindent szoktál készíteni?
Leginkább asztalokat, polcokat, székeket, padokat, de a saját franciaágyunkat is én készítettem, illetve a lámpánkat az étkezőben. A feleségem irodájának is én készítettem a bútorait. Nem egy könnyen emelgethető darabok, de én nagyon szerettem kitalálni és megvalósítani őket.
Honnan jön ez a kézügyesség? Családi örökség, vagy teljesen magadtól kezdted el?
Ahogy korábban említettem, édesapám volt a példaképem, nagyon jó technikai érzékkel megáldva, nagyon jó kézügyességgel és képzelőerővel. Kisebb koromban sokat lógtam a nyakán és lestem el a különböző fogásokat, amik aztán bennem maradtak és késztettek az alkotásra.
Vannak további terveid az asztalossággal, lakatosmunkákkal?
Minden álmom egy saját műhely, egy stúdió, ahol hasonló érdeklődéssel megáldott emberekkel együtt készíthetnénk megrendelésre a profilunkba illő darabokat.
Nagy állatbarát hírében állsz, mesélj picit a házi kedvenceidről…. hogy jött az életedbe Cérna a cica, és mesélj Fügéről az új családtagról….
Nagyon szeretem az állatokat, de a rengeteg tennivaló mellett nem jutna elég idő rájuk, így egy macskánk volt ez idáig, de két napja bővült a család egy boxer kislánnyal és nagyon remélem, hogy jól fogja magát érezni velünk. Szerencsére kertes házban élünk, így bízom benne, hogy a napi mozgásigényét ki fogjuk tudni elégíteni. A cica nyolc éves és ez igazi egyéniség, tudja, mit akar és addig nem nyugszik amíg nem éri el. Szeretem benne az önállóságát, a tartását és a viselkedését.
Említetted, hogy mozaik családban éltek, milyen a viszonyod a nagy fiaiddal? Vannak nálatok nagy családi ebédek?
Nagyon jó a viszony a nagyfiaimmal, bár elég ritkán találkozunk és kevés időt tudunk együtt tölteni. Kamaszok, már megvan a saját baráti társaságuk, saját programjaik, amiket nekem illik tiszteletben tartanom. Nagyon örülök, amikor látom őket és már nagyon jókat lehet velük beszélgetni. A nagy családi ebédek nálunk nem jellemzőek, ha együtt vagyunk, inkább a termékeny káosz jellemez minket, ami nyáron még inkább fokozódik, amikor rengeteg időt töltünk az épületen kívül és a napirendünk teljesen felborul. Nálunk sokszor nincs szinkron a gyerekek és a mi naprendünk között, de lehet, hogy ahogy nagyobbak lesznek ez meg fog változni. Nem bánjuk, szeretem a szabadságot, nem vagyok híve a katonás nevelésnek.
Hogy tudod összehangolni a sok munkát, hobbit, gyerekeket, modellkedést?
Soha nem tervezek nagyon előre. Szeretem a változatosságot és szeretem, ha nem kötnek határidők. Nagyon impulzív vagyok, van, hogy rengeteg dolgot elintézek, amikor lendületben vagyok, de sokszor szétfolyik az idő, nehezen szedem össze magam, elhagyok teendőket vagy máskorra tervezem be. Nagyon sokat segít, ha motivált vagyok, de nem szeretek nagyon ragaszkodni az elképzeléseimhez, inkább ahhoz, hogyha valamit csinálok, azt tegyem jóérzéssel.
Zsolt hihetetlenül őszinte válaszaiból számomra egy nagyszerű ember jelleme rajzolódott ki! Minden tervhez nagyon sok sikert kíván a SZEZON csapata! Érzésem szerint sokat fogunk még hallani rólad!
