AZ ADRIA GYÖNGYSZEME, DUBROVNIK

Dubrovnik Dalmácia királynője, védőszentje Szent Balázs. Tiszteletére román stílusú templomot emeltek, rögtön az óváros keleti kapujánál, a városházával szemben. A szent XV. századi aranyozott ezüstszobrát is itt őrzik. Ennél is látványosabb azonban a Székesegyház kincsestára. A kincstár 10-12 méter hosszú, itt találhatók a relikviák. Szent Balázs bal lábát, Szent Balázs fejét, illetőleg jobb kezét helyezték el aranyozott ereklyetartóban. Ezen kívül zsúfolásig megtöltötték a kis kincseskamrát mindenféle értékes egyházi emlékkel.

Maradni kell!

Dubrovnikban a legnagyobb gondot a földrengések okozták, ettől még a védőszent, Szent Balázs sem tudta megkímélni a várost. 1520-ban és a 1637-ben is volt itt nagyobb földmozgás, a legkatasztrofálisabbnak azonban az 1667-es bizonyult. Annyira tönkretette a várost, hogy sokan úgy gondolták, máshol kell letelepedni. Az arisztokrácia viszont ezt nem engedte. Hoztak egy olyan jogszabályt, miszerint a hamis tanúzással egyenértékű az a bűncselekmény, ha valaki azt mondja, hogy el akar költözni, főleg ha meg is próbálja ezt tenni. Ennek hatására nem mentek el az emberek, újjáépítették barokk stílusban a várost.

1808. január 31-vel szűnt meg a Dubrvoniki Köztársaság önállósága. Ekkor ugyanis Napóleon marsallja, Marmont úgy határozott, hogy Dubrovnikot Ausztriához kell csatolni. A város később az Osztrák-Magyar Monarchia része lett, egészen a trianoni békediktátumig. Végül az első Jugoszláviához csatolták, ezt követően a második Jugoszláviának is a tagja, majd 1990-től Horvátországhoz tartozik.

Épen maradt várfal

Dubrovnik sok mindenben az első. 1272-ben itt létesült a világ első karanténja, 1301-től kezdve pedig már rendszeres orvosi szolgálat volt a városban. A karantén azért volt rendkívül fontos, hogy a hajósok ne hurcoljanak be betegségeket a városba.

Impozáns és gyönyörű a dubrovniki vár, nem véletlenül lett a világörökség része az egész terület. A falak 25 méter magasak és 4-5 méter szélesek. Noha Dubrovnik sokféle állam, ország része, adófizetője volt, igazán nagy háborút az 1991-es kivételével nem viselt, hiszen mindig sikerült jó diplomáciai érzéküknek köszönhetően megegyezniük, úgyhogy viszonylag épen megmaradt a csodálatos várfal.

Látni a lépéseket

A főutca, a népszerű Stradun 292 méter hosszú, és az óváros keleti kapujától egészen a nyugati kapuig húzódik. A barokk stílusú házak földszintjén üzlethelyiségek találhatóak. Ha keletről megyünk be a városba, akkor rögtön az első helyen fel lehet menni a várfalakra. Ezt azok remek, akik szeretnek kirándulni, hiszen legközelebb 600-800 méter megtétele után lehet csak lemenni.

Ha pedig valaki napnyugtakor mászik fel a várfalra, akkor tanúja lehet, amint a csodálatos, végtelennek tűnő tengerbe buknak a nap aranyló sugarai. Ha valaki nagyobb sétára vágyik, akkor a déli bástyarészeket is bebarangolhatja. Továbbhaladva a várfalon eljutunk egészen a Szent János-erődig. Tengerészeti múzeum található a belsejében, ha a tetejéről körülnézünk, a régi kikötőt láthatjuk, apró kis csónakokkal.

A Stradunról a horvát költők is sokat írtak. Egyikük szerint ez az egyetlen utca, ahol a lépéseket nem hallani, hanem látni lehet. Ez a megállapítás a helyieknek annyira tetszik, hogy jelmondatként használják.

A legpompásabb szökőkút

A nyugati kapunál látható az Onofrio szökőkút. Onofrio de la Cava XV. századi nápolyi építész volt, és egy olyan szökőkutat tervezett, amely első pillanatra egy iszlám fürdőhelyhez hasonlít. Egy 16 oldalú medence, melynek minden oldaláról álarcos figurák spriccelik a vizet. Onofrio nagy szökőkútjával szemben, a várfalak mellett helyezkedik el az Úr mennybemenetelének szentelt fogadalmi templomocska. 1520-ban építtették hálaadásként, hogy a város túlélte a földrengést.

Érdekes, hogy a templom az 1667-es mozgások idején is sértetlen maradt. Onofrio szökőkútja mögött helyezkedik el a Szent Kláris kolostor, a nyolc dubrovniki női kolostor közül ez a legismertebb. Főleg nemesi származású hölgyek tettek itt fogadalmat. A XIII. században épült. Már akkor volt itt árvaház, amely szorosan a kolostorhoz kapcsolódott. 1432-ben a dubrovniki rektor hozta létre.

Hatalmas könyvtár

A ferences barátok rendháza a leghatalmasabb épületkomplexumok egyike a dubrovniki óvárosban. A kolostorban hangversenyeket és szavalóesteket is szerveznek, az 1317-ben alapított gyógyszertár pedig ma is működik. Természetesen már nem az eredeti üvegcsékből lehet gyógyszereket vásárolni, a régi edényeket a múzeumban találjuk.

A rendház legnagyobb kulturális értéke a 70 ezer kézzel írott, illetve nyomtatott kötetből álló könyvtár. Párhuzamosan a főutcával húzódik Dubrovnik legszebb utcája, a Prijeko Ulice. Elképesztően izgalmas. Nagyon sok boltot, üzletet láthatunk itt, sikátorokat barokk erkélyekkel, ablakokkal díszített házak sorát.

Emlékezzen az egész világ

A háborút nagyon megszenvedte Dubrovnik. 1991-re, a drámai eseményekre még sok helyen emlékeznek. Lehet kapni a könyvesboltokban Dubrovnik a háború idején című könyvecskéket angol, német, horvát nyelven, hogy az egész világ láthassa a borzalmakat.

Égő csónakokról készültek fotók, arról, ahogy az óváros lángokban áll. Az egyik leghíresebb rendházban a patika mellett van egy gránátnyom. Bekeretezték, és ideírták, hogy 1991. december 6-án csapódott be. Emlékezzen rá az egész világ.